Rimini története

Rimini nem csak nagynevű fürdőhely, hanem élénk, nyüzsgő 140.000 lakosú gazdasági központ is.
A város nagy kiterjedésű, egyenes utcák egymás keresztező tömbjeiből áll, kertes szállodákkal, panziókkal. A parton egyenes sétány fut, túloldalán bársonyos homokú, széles spiaggia terül el, amelyet lustán mos az Adria szelíd vize. A standon számos tarka kabin, napernyő és persze napozók ezrei.

Rimini tengerpart

Rimini az ókori Római Birodalom egyik legfontosabb központja volt, i.e. 268-ban alapította a római szenátus által küldött 6000 fős kolónia. Rimini híres ókori történelmi emléke az óriási amfiteátrum, amelynél csak a Colosseum volt nagyobb, és egy igazü különlegesség a Sebész Ház, amelyik az egyetlen fennmaradt római orvosi rendelő.

A középkorban pezsgő kulturális élet folyt a városban, nagy művészek költöztek Riminibe, többek között Giotto. Ebben a korban hatalmas építkezések folytak, templomokat és kolostorokat emeltek a mesterek.

A város uralkodói a középkortól a reneszánsz derekáig a Malatesta család tagjai voltak, hírhedt és véres történetük számtalan költőt és zeneszerzőt termékenyített meg. A Malatesták bőkezűen támogatták a művészeket, számos építészeti emlék marad fel utánuk, többek között a Castello Sismondo és a Malatestiano templom.

Riminit fénykora után a 18. században portyázó csapatok, árvizek, földrengések, kalóztámadások dúlták fel, gazdasága hanyatlani kezdett. A halászat vált a fő megélhetési forrássá, ekkor építették a halpiacot és a világítótornyot a kikötőben. Napóleon csapatai sok épületet leromboltak, a szerzetes rendeket feloszlatták, vagyonukat elkobozták.

Rimini 1860-ban lett az Olasz Királyság része, ekkortól kezdett a város turisztikai jelentősége nőni, a tengerparton jelentős fejlesztéseket és beruházásokat hajtottak végre.

Ezek az építkezések határozták meg Rimini ma is ismert modern üdülőváros jellegét.